Egy kis elmélet
Mi is az a túlfeszültség?
Mielőtt megértenénk mi is az a túlfeszültség előtte meg kell néznünk mi is a névleges (megengedett) áram és túláram.
A névleges (megengedett) áram az a legnagyobb áram, ami tartós terhelés esetén sem okoz termikus eredetű károsodást a vezetékek esetében. Kisfeszültségen ez 230 V állandó értékű feszültséget jelent, és a helyesen kialakított vezetékben és készülékekben igaz keletkezik hőtermelés, azonban ez nem okoz károsodást.
Túláramnak a névleges áramnál nagyobb áramot nevezzük.
Miért alakulhat ki túláram?
Két oka lehetséges, vagy a rendszer túlterhelése miatt, vagy zárlat következtében keletkezhet.
Amikor a villamosberendezésen tartósan, hosszabb ideig a névleges áramnál nagyobb áramerősség folyik, akkor túlterhelésről beszélünk. Zárlat pedig a villamos berendezés meghibásodásának következtében keletkezhet, például hő hatására összeégnek a vezetékek.
Túlfeszültség a villamos elosztó hálózatokban illetve berendezésekben fellépő, a legnagyobb megengedett üzemi feszültség csúcsértékét meghaladó feszültség. Például egy berendezésben akkor keletkezik túlfeszültség, ha egy 8 V-os gépet bedugunk a 230 V-ba. Hálózati túlfeszültségre a villám becsapása a legjobb példa, hiszen 230 V feszültség helyett 20-30.000 V feszültség is keletkezhet.
Ezért az áramköröket olyan biztonsági berendezésekkel kell ellátni, amelyek a megengedett áram túllépésekor az áramkört biztonságosan megszakítják, ezáltal a berendezést megvédi a károsodástól.
Miért javasolt túlfeszültség-védelmet kiépíteni?
Kisfeszültségű hálózatokon villámcsapás következtében túlfeszültség keletkezhet, ami a villamos és elektronikus eszközök meghibásodását, tönkremenetelét eredményezheti.
Jelentős anyagi károktól óvjuk meg magunkat.
Milyen a hatásos túlfeszültség elleni védelem?
A hatásos túlfeszültség védelem többfokozatú, amelynek fokozatai:
Első védelmi (durvavédelmi) fokozat (I): egycsatornás villámlevezető, amely a központi tápellátás védelmére szolgál, és az átfogó túlfeszültség-védelmi rendszer első védelmi fokozata.
Második védelmi (közbülső) fokozat (II): amely az alelosztók és minden azután következő berendezésrész védelmére alkalmazható egészen a végberendezésig. A közbülső védelem feladata a durvavédelmi fokozaton átjutott, de energiájának nagy részétől megfosztott túlfeszültségek további korlátozása.
Harmadik védelmi fokozat (III): a túlfeszültség-védelmi adapter valósítja meg. Az adaptert közvetlenül a védendő készülék elé kell a hálózati aljzatba csatlakoztatni.
Túlfeszültség-levezető típusok:
B osztályú túlfeszültség-levezetők: Olyan levezetők, amelyek különleges felépítésük alapján képesek villám- vagy villámrészáramok levezetésére közvetlen villámcsapás esetén.
C osztályú túlfeszültség-levezetők: Olyan levezetők, amelyek képesek távoli vagy közeli villámcsapások vagy kapcsolási folyamatok által előidézett túlfeszültség levezetésére.
D osztályú túlfeszültség-levezetők: Olyan levezetők, amelyek alkalmasak egyedi fogyasztók vagy fogyasztócsoportok túlfeszültség-védelmére csatlakozó aljaztoknál alkalmazva.
Mire érdemes odafigyelni túlfeszültség levezetők szerelésével kapcsolatban?
A túlfeszültség-védelmi készülékeket a védendő fogyasztó berendezéshez lehető legközelebb kell felszerelni.
A villámlevezetőket a kábelnek a házba való belépési pontjánál kell beépíteni. Az egyes elosztókba kerülő túlfeszültség-védelem kielégíti az alapvédelmet.
A levezető földelő keresztmetszetét úgy kell meghatározni, hogy a fő védővezető keresztmetszetének 0,5-szöröse legyen, felső határa 25mm2 Cu, alsó határa 10 mm2 Cu az előírás.
A nem védett vezetékeket ne vezessük párhuzamosan a védett vezetékekkel.
A túlfeszültség-levezetőhöz és a levezetőtől a földelő sín illetve potenciálkiegyenlítő sín felé menő csatlakozóvezeték a lehető legrövidebb legyen.
Felhasznált irodalom: Dienes László – Kliment Tibor: Villanyszerelő szakmai ismeretek I.
